Céljuk továbbadni mindazt, ami az anyanyelvhez, a magyar kultúrához tartozik, mondta el Balázs-Bécsi Gyöngyi szervező, a Válaszúton tartott XV. Mezőségi Népzene- és Néptánctáborról. A Kallós Zoltán Alapítvány egyhetes táborában, a Kolozsvártól mintegy 25 kilométerre fekvő Válaszúton, a résztvevők tánc-, hangszer- és népdaloktatásban részesülhettek. A környékbeli falvakból – Ördöngösfüzesről, Szépkenyerűszentmártonból, Feketelakról, Búzából, Visából, Magyarszovátról, Magyarpalatkáról – adatközlő táncosok, zenészek és énekesek látogattak el esténként a táborba. A programot különböző előadások is kiegészítették – a tábor egyik vendége volt például Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató is, aki előadást tartott. /Kolumbán Éva: Bonchidai forgatós a „leginkább haladóknak”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./
2006. szeptember 29.
Nagyszebenben a 2006/2007-es tanévben nem indult kilencedik osztályos anyanyelvű képzés. A demográfiai fogyás tény, szakemberek felmérései szerint 2020-ra közel felére fog csökkeni a magyar iskoláskorú népesség. Emellett be kellett kapcsolódni a reformtörekvésekbe, az oktatás korszerűsítésébe. A reform egyik kiemelt fontosságú fejezete a decentralizáció. Ennek lényege az iskolai autonómia megteremtése. Amilyen jótékony hatású a törvény a modernizáció szempontjából, olyan nagy kihívást jelent a kisebbségi oktatás számára. Ugyanis ebben a rendszerben a működőképesség alsó határa a legkevesebb 200 fős tanulói közösség. Az erdélyi magyar közösség jelentős része szórványban él, s ez létszám alatti intézményrendszert eredményez. Cselekvési program is született: az iskolahálózat felszámolásának megakadályozására elkészítették az iskolahálózat térképét. Minden magyarok is lakta településen meg kell őrizni az óvodákat és elemi iskolákat. Kistérségi közoktatási iskolaközpontokat kell kialakítani. A kistérségi tanintézetek infrastruktúráját el kell látni bentlakásokkal, iskolabuszokkal. Ki kell alakítani azt az ösztöndíjrendszert, amely szintén a beiskolázást segítheti. Nagyenyeden bővíteni tudták az intézményi kínálatot, Beszterce-Naszód megyében önmagától indultak új magyar osztályok. Déván a Zsil-völgyi magyar oktatást mentő új iskolaközpont épült. Szilágysomlyón önálló magyar iskola létesült. Válaszúton és Szamosújváron új magyar osztályok indultak. Kötő József volt államtitkár cikkében megírta, hogy első államtitkári teendői közé tartozott, még előző megbízatása idején (1998-ban), hogy öt fős tanulói létszámmal magyar kilencedik osztály működését hagyta jóvá a nagyszebeni gimnázium számára. Második megbízatása (2005-ben) azzal kezdődött, hogy kijárta a létszámalatti működési engedélyt a nagyszebeni magyar kilencedik osztály számára. Az Apáczai Alapítvány segítségével Nagyszebenben szórványkollégiumot avattak. Az egyre nehezebb helyzetben megszületett a döntés: Medgyesen hozzák létre a kistérségi magyar líceumot. Ez a megoldás. /Kötő József: Nézzünk szembe a tényekkel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./
2006. december 4.
Harmadik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozót. A december 2-i esemény sikeresnek bizonyult. A szamosújvári Sóvirág zenekar nótáira táncoltak az óvodások-kisiskolások. Kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy a népzenének és a néptáncnak hogyan lehetne nagyobb teret szorítani a tévében, rádióban vagy a sajtóban. A türei, szucsági, vistai, bálványoscsabai, feketelaki, ördöngösfüzesi, válaszúti, magyarpalatkai nóták és táncok voltak műsoron. A találkozó táncházzal ért véget. /(balázs): Internettel a hagyományok megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
2006. december 7.
Török Albert amatőr festő Székelyudvarhelyen jótékonysági kiállításra készül. Festményei bevételével támogatja Kallós Zoltánnak a szórványban élő gyerekek számára Válaszúton épülő iskoláját. Szeptemberben ugyancsak városában már volt hasonló célú kiállítása. /Barabás Blanka: Kiállítás segítő szándékkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 7./
2007. március 9.
Sólyom László köztársasági elnök március 12-e és 15-e között nem hivatalos magánlátogatásra Erdélybe utazik, ahol a romániai magyar közösség helyzetéről tájékozódik, és részt vesz az ünnephez kapcsolódó rendezvényeken is. A köztársasági elnök által 2006 tavaszán indított, a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat legutóbbi témája a szórványban élő magyarság volt. A mostani látogatás egyes helyszínei alkalmat teremtenek arra, hogy az államfő személyesen is tájékozódjon. Sólyom László ellátogat a Válaszút nevű településen működő Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett szórványközpontba, március 13-án Fehéregyházára látogat. Sólyom László az RMDSZ felkérésére a Kolozsvári Magyar Operában március 14-én este beszédet mond. Az államfő március 15-én Nagyváradon kezdi a napot, és ottani programja részeként meglátogatja a Partiumi Keresztény Egyetemet is. /A szórványba látogat Sólyom László. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2007. március 15.
Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 24.
A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 26.
Mezőségi Szórványkollégiumot és Oktatási Központot avattak március 24-én Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai és Illyés Közalapítvány, illetve a magyar Oktatási Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az alapítvány a válaszúti magyar oktatás újraindulása óta próbál szállást és ellátást biztosítani a környékbeli óvodásoknak és iskolásoknak. A gyerekek létszáma 1999 óta négyről hatvannyolcra emelkedett, ezért 2001-ben új szórványkollégium építését kezdeményezték, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány elnöke leszögezte: „egy megszűnőben lévő alapítvány kuratóriumának elnökeként azt mondom, a magyar támogatásrendszerben meg kellene találni a módját, hogy ezek a szellemi végvárak megmaradhassanak”. Stark Kallós Zoltánnak mondott köszönetet: „Mentetted a magyar múltat, és mented ezzel a tetteddel a magyar jövőt. ” Az Apáczai Közalapítvány 2000-ben tíz ezüstérem kibocsátását hagyta jóvá, amelyeket a legjobb projektvezetőknek és azoknak a munkatársaknak ítéltek oda, akik a legtöbbet tettek az alapítványért. Az évek során hetet már átadtak, ez alkalommal adták át az utolsó hármat Válaszúton. A három érmet most Stark Ferenc, Vián Andrea és Csete Örs, az alapítvány igazgatója vehette át. Kötő József volt oktatási államtitkár kifejtette: ma is, itt, a végeken kell védeni a magyar nemzetet, persze ezúttal nem fegyverekkel, hanem tudással. – Itt ma egy rendkívül fontos végvárat avatunk – mondta. Ide gyűjtik be a „hadat”, amely a nemzeti megmaradásért küzd majd. Főt kell hajtanunk azok előtt, akik ezt létrehozták, mert országépítők és országmentők voltak – fejezte be. Kettős ünnep volt, nemcsak egy új „végvárat” avathattak, hanem Kallós Zoltán születésnapi köszöntője is elhangzott. Kallós Zoltán saját földjét adományozta a kollégium létrehozására. /Dézsi Ildikó: Újabb „szellemi végvárat” adtak át Kolozs megyében. Közel hetven diáknak biztosít otthont a válaszúti szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./
2007. április 19.
László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök összegezte két éves mandátumának sikereit, kudarcait. Mozgalmas időszak volt, sok mindent kellett megtanulnia, állapította meg. A megyei RMDSZ-tisztségviselők – polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok – közül 34-en második egyetemüket végzik, 28-an pedig a humánerőforrás-menedzsment szakot választották második vagy akár harmadik egyetemként. Ezenkívül közigazgatás-tudomány, jog és szociológia szakon szereznek diplomát. A tisztségben levő önkormányzati képviselőket, polgármestereket rendszeresen monitorizálják. Tavaly egy tisztességes elosztási rendszer működtetésének a következményeként a magyarlakta települések költségvetése 16-szorosára nőtt. Sok esetben biztosították az iskolák felújítására szükséges összeget, és a civil szféra is nagyobb összegű támogatásban részesült. Nagy eredmény a válaszúti, kalotaszentkirályi és a szamosújvári szórványkollégiumok tevékenysége, ahol több száz gyermeknek biztosítanak civilizált lakhatási körülményeket és magyar nyelvű oktatást. A kudarcok közé sorolható, hogy a koalíciós partnereink nem mindig tartották be az egyezség rájuk eső részét. Példa erre a tordai magyar tannyelvű iskola kérdése. Ugyanígy nem rendeződött a kataszteri hivatal kérdése sem: Sztranyicki Szilárd még mindig csak jogtanácsos. A Kolozs megyei RMDSZ április 21-én tartja tisztújító közgyűlését, az elnöki tisztségre egyedül László Attila pályázik. /Nagy-Hintós Diana: Lényeges kérdésekben kikérik véleményünket – véli László Attila, az RMDSZ megyei elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2007. augusztus 10.
Néptánc-, népdal- és hangszeroktatás várja ezen a héten Válaszúton a XVI. Mezőségi Néptánctábor résztvevőit. A Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett nemzetközi rendezvényre idén is számos külföldi vendég érkezett. Minden napra adatközlő énekeseket, táncosokat hívtak meg. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató tartott előadást. A népdaloktatást Kallós Zoltán és Sánta Emőke vezeti. /Dézsi Ildikó: Válaszút. Mezőségi néptánctábor és hangszeroktatás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./
2007. augusztus 25.
Schneider Márta, magyar kulturális és oktatásügyi államtitkár augusztus 24-i, kolozsvári látogatásán elhangzott: jövőre, Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulóján Mátyás-, illetve reneszánsz-évet hirdettek meg Magyarországon. Ebből az alkalomból a magyar kormány több, az évfordulóval kapcsolatos kulturális rendezvényt tervez, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy anyagilag is támogatja a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálási munkálatait. Az államtitkár elmondta, mivel 2010-ben Pécs lesz Európa kulturális fővárosa, a testvérváros Kolozsvár is méltó módon képviseltetheti majd magát a rendezvényeken. Az államtitkár előzőleg a bonchidai Bánffy-kastélyba, majd a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványhoz is ellátogatott. Augusztus 24-én Emil Boc polgármesterrel tanácskozott, majd megbeszélést folytatott kolozsvári magyar művészeti intézmények vezetőivel a Szülőföld Alap által biztosított támogatásról. Ezt követően Nagyenyedre, majd Nagyszebenbe utazott. „Emil Boc biztosított, hogy a szoborcsoport felújítása a következő esztendőben befejeződik” – közölte Schneider Márta. Arra a kérdésre, hogy mennyi pénzzel támogatná a magyar kormány a szoborcsoport restaurálását, az államtitkár még nem tudott válaszolni. Nem tartotta kizártnak, hogy ezt a rendkívül jelentős kulturális beruházást cégek, vállalatok is támogassák. A román sajtó képviselői érdeklődtek, Magyarországnak miért érdeke támogatni a határon túli magyar műemlékek felújítását. Az államtitkár kifejtette: mindenki érdeke, hogy a műemlékek megmaradjanak a közösség számára, illetve mindazok hasznára, akik itt élnek vagy ide jönnek. – Érdekünk, hogy az embernek ne csak nemzeti, kárpát–medencei, európai, hanem kulturális identitása is legyen – emelte ki az államtitkár. /Nagy-Hintós Diana: Magyarországi segítség a Mátyás-szoborcsoport felújítására. Kolozsváron járt Schneider Márta, magyar kulturális és oktatási államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2007. szeptember 17.
A Kallós Alapítvány által létrehozott válaszúti szórványkollégiumba negyvenhat gyermeket várnak, akik a huszonkét helyi gyermekekkel együtt kezdik el a tanévet az iskolában. „Az eddig összegyűlt támogatások nem fedik a gyermekek ellátásához szükséges teljes évi költségvetésünket” – mondta Balázs Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke. A hetven gyermek befogadására alkalmas, márciusban felavatott új kollégiumépületbe most költöztek be először. A román állami támogatás híján minden hozzájuk hasonló intézménynek anyagi gondjai vannak. „A gyerekek által befizetett összeg minimális vagy semmi, nekünk kell előteremtenünk a pénzt. Egy bentlakó gyermek egy hónapban 250 lejbe kerül” – jelezte Balázs Bécsi Gyöngyi. Az alapítvány napi ötszöri étkezést, ruhákat, tanszereket, orvosi ellátást biztosít a Kis-szamos-völgyi elszegényedett falvakból érkező magyar gyermekeknek. A hétvégi ingáztatás költségeit is ők állják. „Tavaly decemberben kezdtük el a keresztszülő programunkat, azóta körülbelül tizenöt gyermeknek találtunk mecénásokat. De a keresztszülő és a család személyes kapcsolta mindennél többet jelent” – részletezte az elnök. A keresztszülők többsége magyarországi. A gyermekek eddigi szálláshelyét, a Kallós-kúriát néprajzi múzeummá építik át, egyelőre az átalakítások felmérésénél tartanak. Itt Kallós Zoltán néprajzkutató kivételes gazdagságú gyűjteményét állítanák ki. /Stanik Bence: Válaszúti válasz szórványproblémákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2008. január 10.
Wass Albert születésének századik évfordulójára emlékezett az EMI kolozsvári szervezete az író szülőfalujában, Válaszúton. A küldöttség megkoszorúzta a Bánffy-kúria épületét, melyben a hagyomány szerint az író meglátta a világot; a koszorú szalagján a következő szöveg áll: Helyetted mondjuk, 100 év után, sok 100-an, 100-szor: Adjátok vissza a hegyeimet! A megemlékezés ugyanakkor a Wass Albert-év Erdélyi Magyar Ifjak általi megnyitását is jelentette, a szervezet ugyanis több rendezvénnyel kívánja megünnepelni az írófejedelem századik születésnapját. Első és nagyobb szabású rendezvénysorozatuk a Wass Albert életét bemutató film erdélyi körútja lesz Koltay Gábor rendező részvételével, melyre februárban kerül sor. Az EMI éles hangú közleményben tiltakozott Szili Katalin magyar országgyűlési elnök kolozsvári és válaszúti látogatása ellen. A Soós Sándor elnök és Bagoly Zsolt alelnök által aláírt nyilatkozatban nemkívánatos személynek, sőt, hazaárulónak neveznek minden Erdélyt megtagadó, a román hatalmat kiszolgáló RMDSZ-vezetőkkel cimboráló politikust, és a december 5-i népszavazásra emlékeztetve kijelentik: mi sem megyünk oda húszmillió románként – itthon vagyunk –, ők se jöjjenek mihozzánk. /Wass Albert-évforduló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
2008. január 11.
Bochidán tudta meg Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, hogy az ott képzett kőfaragók is részt vesznek a budapesti parlament épületének felújítási munkájában. Az egynapos erdélyi látogatáson tartózkodó Szili Katalin január 10-én Bonchidán és Válaszúton tett látogatása, a kolozsvári főtéri sétája után kolozsvári magyar értelmiségiekkel folytatott megbeszélést, majd interjút adott a lapnak. Mostani látogatásának alapvető célja a Magyar Távirati Iroda /MTI/ fél évszázados fotótevékenységét bemutató kiállítás megnyitója volt. Ez a vándorkiállítás a kolozsvári Magyar Operába tulajdonképpen a kilencedik helyszínre érkezett: hét magyarországi város után, Erdélyben korábban Sepsiszentgyörgyön és most itt, Kolozsváron került a közönség elé. Szili az RMDSZ vezető politikusaival találkozott, aktuálpolitikai témák kerültek terítékre. Tájékoztatták őt a 2008–as romániai helyhatósági és parlamenti választások előkészületeiről, illetve a most alakuló román választójogi törvényről. Áttekintették a magyar kulturális és nyelvi hagyományok megőrzésének kérdéseit is. Bonchidán a munkát irányító alapítvány vezetői elmondták, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Nemzeti Kulturális Alap folyamatosan biztosítja egyfelől a szakmai támogatást, másfelől azokat az összegeket, amelyekre az önerő biztosításához van szükségük, amikor különböző európai uniós forrásokra pályáznak. Ismertették a torockói idegenforgalom gondjait és eredményeit. Közösséget összefogó, kulturális–természeti értékeket megőrző, de gazdasági szempontokat is figyelembe vevő fejlesztésekről, felújításokról van szó. – Válaszúton Kallós Zoltán és munkatársai fogadták őt. Szili elismeréssel szólt arról a munkáról, amelyet az alapítvány végez, szórványban élő magyar gyermekek oktatását vállalta magára. Magyar gyermekekről van szó, akik enélkül a lehetőség nélkül bizonyára elvesznének. Szili Katalin a kolozsvári magyar értelmiségiekkel való megbeszélésén az erdélyi, a kolozsvári egyetemi oktatás és az itteni magyar kulturális intézmények helyzetéről tájékozódhatott. Szili azt szeretné, ha a magyar–magyar kapcsolattartás intézményrendszere is törvényben kerülne rögzítésre. Például a KMKF, de más jellegű együttműködések is, amelyek működését pontosan azért kell szabályozni, hogy azok ne váljanak az aktuális kormányzat szájaízétől függő kérdésekké. Az újságíró megkérdezte Szilit, mi a véleménye az erdélyi magyar–magyar szembenállásról. Szili Katalin két hívó szót mondott: „párbeszéd” és „együttműködés”. Szükséges, hogy az anyaország saját feszültségeit ne exportálja. Azokkal az autonómiamintákkal kell foglalkozni, amelyek Európában már léteznek. /Tibori Szabó Zoltán: Két hívó szót mondhatnék: párbeszéd és együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2008. március 7.
2007 októbere és 2008 márciusa között szórványvidéki magyar gazdálkodók szakmai továbbképzését tartották a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai Közalapítvány, valamint a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesülete szervezésében és támogatásával. A képzés keretében az elmúlt hónapokban tucatnyi mezőségi településen hetente kétszer tartottak előadást az érdeklődőknek. Immár hatodik alkalommal végzik a képzést, tájékoztatott Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány képviselője. Minden évben jelen voltak magyarul beszélő szakemberek is. Vákár István, a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke elmondta, előadások hangzottak el, és utána a jelenlevők a mindennapi gazdagondjaikat ismertették. /B. E. : Sikeres gazdaképzés Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2008. december 17.
Idén a nagy rendezvények sorában a 8. Betlehemes Találkozó december 12-én az utolsó a szamosújvári Téka Alapítvány naptárában. Az egész napos rendezvényre a széki, buzai, feketelaki, válaszúti, melegföldvári gyerekcsoportok is eljöttek. Karácsonyi témájú vetélkedők voltak, majd a kézműves műhelyekben tevékenykedhettek a kis betlehemesek, az adventi vásáron a kisiskolások kézimunkáit lehetett megvenni, végül a csoportok hagyományos betlehemest adtak elő. /Fodor Emőke: Szamosújvár – Betlehemes találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./
2009. február 10.
Február 9-én Kolozsváron Babes–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara és az Életfa Családsegítő Egyesület közös rendezvényének keretében a magyarországi vendégművészek / vidám, interaktív közös játékra és mesélésre várták a kicsinyeket. Szép számmal jöttek nem csak a helyi óvodások és iskolások, de érkeztek csoportok Désről, Válaszútról, sőt Nagyváradról is. /S. B. Á. : Csodás hétköznapok – csodás pillanatok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
2009. március 4.
Tíz erdélyi magyar ház képviselője találkozott az elmúlt február 27. –március 1. között – az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület meghívására – a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti székhelyén. A résztvevők Kolozsvárról, Máramarosszigetről, Désről, Besztercéről, Szamosújvárról, Válaszútról, Szilágysomlyóról, Nagyenyedről és Csernakeresztúrról érkeztek, hogy foglalkozzanak a „kultúra beépülési lehetőségével – a civil szervezeteken keresztül – a területfejlesztési programokba” témakörrel, valamint elindítsanak egy folyamatot az erdélyi magyar házak közötti hálózatépítésre. Az összejövetel anyagi hátterét a Nemzeti Civil Alap – NCA biztosította, amelyet a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület pályázott meg, az EMKE támogatásával. Az összejövetel végére a magyar házak képviselői kidolgoztak egy felmérő ívet, amellyel majd az EMKE Országos Elnöksége felkeresi a többi hasonló intézményt is, hogy minél átfogóbb kép alakuljon ki a jövőben ezekről a hazai kis „kulturális autonómia szigetekről”. A Válaszúton elkezdődött program májusban Sárospatakon fog folytatódni. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök: Magyar házak találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2009. március 28.
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Gábor tanfelügyelő bemutatta a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség magyar munkatársai által kidolgozott közoktatási stratégiát. Péter Tünde ismertette: a megyében összesen 99 047 tanuló van, a magyarul tanulók száma pedig meghaladja a 10 000-et. Azaz 2661 óvodás, 2588 elemi, 2483 V–VIII. osztályos, 2098 IX–XII. osztályos, illetve 293 szakiskolai tanuló jár magyar tannyelvű osztályba. Szórványvidéken eddig három iskolaközpontot sikerült kialakítani: Kalotaszentkirályon az Ady Endre Általános Iskola, Válaszúton a Kallós Zoltán Alapítvány, Szamosújváron pedig a Téka Alapítvány segíti elő hatszáz magyar gyerek anyanyelven való tanulását. Új oktatási központokat kellene ki alakítani, ezek helyszíne a Nádasmente, a Mezőség pereme és Aranyosszék egy-egy települése lehetne. Szabó Gábor tanfelügyelő községekre lebontva részletezte, hány óvodás, elemi tagozatos vagy V–VIII. osztályos diák tanul magyarul. Tizenegy településen már csak I–IV. osztály működik magyarul – ilyen helyzetben van többek között Kajántó, Aranyosgerend, Detrehemtelep, Harasztos, Tordatúr, Szépkenyerűszentmárton, Mezőkeszü, Gyalu, Magyarvalkó. Az itt lakó szülők vagy vállalják azt, hogy ingáztatják, illetve bentlakásba adják 11–15 éves gyerekeiket, vagy román tagozatra íratják őket. A megyében hozzávetőlegesen 100 elemista és 228 V–VIII osztályos kisdiák tanul román tagozaton függetlenül attól, hogy van vagy nincs lehetőség az anyanyelvű oktatásra. Tizenöt vidéki településen 32 elemista és 49 V–VIII. osztályos magyar gyerek jár román tagozatra, mert nincs biztosítva az anyanyelvi oktatás. Ugyanakkor Kolozsváron 29 elemista és 59 középiskolás szülei döntöttek úgy: jobb, ha gyerekük román tagozaton tanul. Kolozsváron stagnál az óvodások száma: 1165 óvodás van (43 csoport) – a legtöbbjük 3–4 év közötti, az elemisták száma 1078 (62 osztály). Az önkormányzatoknak van szerepe az anyanyelvű oktatást illetően. Balázs-Bécsi Attila, a Szamosújvári Téka Alapítvány vezetője elmondta: a Téka a lehető legszegényebb sorsú gyerekek anyanyelvű oktatását biztosítja. Felvetődött, hogy az egyik szórvány-iskolaközpont Mócson épülhetne fel, mivel oda nyolc település magyar gyerekei járhatnának. Ömböli Irma magyar szakos tanfelügyelő arra figyelmeztetett, hogy a román tagozatra járó magyar gyerekek heti két órás magyar nyelv- és történelem tanítása azzal járhat, hogy a szülő megelégszik ezzel a két órával, s nem tesz lépéseket azért, hogy településén újraindulhasson a magyar nyelvű oktatás. László Attila alpolgármester, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kifejtette: mostanra egyharmadára csökkent a magyar gyerekek száma az 1989-es létszámhoz képest. A városon a gyereklétszám nő, de vidéken egyre kevesebb gyerek születik, s a falu lakossága lassan elöregedik. /Nagy-Hintós Diana: Megmaradásunkért kistérségbeli oktatási központokat kell kialakítani. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
2009. április 29.
Elvárjuk, hogy a szórványba felnövő fiatal magyar identitástudatú legyen, írta Czika Tihamér az Új Magyar Szó Manna.ro honlapján. Erdélyben nagyon sok olyan közösség van, amelyek közép-távon nem fognak megmaradni. A szórványközpontoknak (Válaszút, Déva, Kőhalom, stb.) nagy jelentőségük van. Van-e megoldás a magukat megtartani és megszervezni már nem képes szórványközösségek számára? Czika Tihamér szerint a Duna Tv üzenete „idegen a szórványban élő fiatalok számára”, jobb lenne, ha a fiatal az RTL Klub és TV 2, „számára élvezhető, emészthető műsorán” nőne fel. Czika Tihamér szerint a megoldás a magyar kereskedelmi média eljuttatása. Gyakran elhangzik: szórványban sok a vegyes házasság, az ezekben felnövő gyerekek meg legtöbbször románokká nőnek fel. Czika megállapította, soha senkin nem szabad számon kérni a párválasztását. Joga van-e a városi értelmiségnek a vidéki szórványközösségekben élőkre „erőszakolni” saját magyarságmegmentési mentalitását? – tette fel a kérdést. /Czika Tihamér: Magyar szocializálódás a szórványban. = Manna.ro. ápr. 28./
2009. május 28.
Sárospatakon és környékén folytatódott az elmúlt hétvégén az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szervezésében a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványnál megrendezett, tíz erdélyi Magyar Ház képviselőinek találkozóját célul kitűző program. A kulturális tapasztalatcserére Kolozsvárról, Válaszútról, Szamosújvárról, Tordáról, Medgyesről, Nagyenyedről, Szilágysomlyóról és Csernakeresztúrról érkeztek Magyar Ház-vezetők és művelődésszervezők. Az intézményvezetők saját intézményeik programjainak ismertetése mellett beszéltek arról a kapcsolati hálóról is, amelyet szeretnének kiépíteni a történelemi régiókban élő kultúrateremtő és -építő magyar közösségek felé. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE-elnök: Újabb Magyar Ház találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2009. július 4.
A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2009. július 11.
Nyáron a fiatalok egy része a kikapcsolódás színhelyéül a népszerű táborokat és fesztiválokat választja – a Félsziget Fesztivált, a szejkefürdői Rockmaratont vagy az éppen aktuális EU-tábort –, akiknek viszont a néptánc, népzene, kézműves elfoglaltságok jelentik az igazi szórakozást, azok is megtalálhatják a kedvükre való lehetőségeket. Július 12-19-e között lesz a XI. Marosszéki Népzene és Néptánctábor Jobbágytelkén. Július 19-26-a között két tábor is zajlik, a XII. Magyarlapádi Néptánctábor és a Kézműves Alkotótábor. Az előbbi helyszíne a Fehér megyei Magyarlapád, a másiknak a Kolozs megyei Válaszút. Szintén Válaszúton kerül sor a XVIII. Mezőségi Népzene és Néptánctáborra /augusztus 9-16./ között. A XIX. Nemzetközi Kalotaszegi Népzene és Néptánctábor augusztus 2. és 9. között zajlik Kalotaszentkirályon. Augusztus 9-17-e között lesz a VI. Nemzetközi Szászcsávási Népzene és Néptánctábor. A IV. Buzai Táncháztáborra augusztus 11-16-a között kerül sor a Kolozs megyei Buza településen. /Kőrössy Andrea: Nyári táborok a népzene és néptánc kedvelőinek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2009. július 14.
A Kárpát-medence legnagyobb magyar pedagógus-továbbképző fóruma nyílt meg július 13-án Erdélyben: a Bolyai Nyári Akadémián vajdasági, felvidéki, valamint erdélyi magyar tanárok vesznek részt. Az óvónők és a tanítók számára korábban már megtartották a szervezett képzést. Idén a műszaki tárgyakat oktató tanárok Sepsiszentgyörgyön, a művészpedagógusok Székelyudvarhelyen, a katolikus vallástanárok Gyulafehérváron, a református vallástanárok Kolozsvárott, a népzenével foglalkozó pedagógusok Válaszúton kapnak továbbképzést, a módszertani képzések Csíkszeredában zajlanak, a tehetséggondozás pedig Szovátán. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség 1993 óta minden évben megszervezi a képzést. A román tanügyi tárca az akadémia tanfolyamainak többségét hivatalosan nem ismeri el, de az előadások magas szakmai színvonala továbbra is vonzza a pedagógusokat: idén közel ötszázan iratkoztak be. Az akadémia szervezését a magyar oktatási tárca támogatja. /Bolyai Nyári Akadémia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2009. november 2.
A válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány „Vidám versek válaszúti vetélkedője” címmel szavalóversenyt rendezett, melyen Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Ördöngösfüzes, Buza, Magyarszovát, Bonchida, Kolozs és nem utolsó sorban a házigazda válaszúti elemisták vettek részt. Közel 150 elemista szurkolt a 47 szavaló kisiskolásnak. /Vidám versek vetélkedője Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2009. november 26.
November 24-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában megnyílt Petrás Mária csángó képzőművész és énekes kiállítása. Az agyagból megformált kerámia-domborművek, Petrás Mária neve és munkássága sokakat vonzott a megnyitóra. Vándorkiállításról van szó: a moldvai vallásosságból ihletődött domborműveket már Válaszúton, Gyergyócsomafalván, Zágonban és Csíkszeredában is megtekinthették a csángó kultúra iránt érdeklődők. /Sipos M. Zoltán: Csángó harmónia agyagban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
